Lily Elsie, a vintage képeslapok hercegnője

A víg özvegy címszerepében

Egy-két éve vintage képeslapok után kutatva találtam rá Lily Elsie egy fényképére. Szépsége megkapó volt már saját korában is, és a róla készült fotókon bájából máig nem vesztett semmit.
Eddig csak angol nyelvű életrajzot olvastam róla, úgyhogy álljon itt most egy rövidebb összefoglaló.

Miss Lily Elsie az Edward-kor (1901-1910) tehetséges és szépséges színésznője volt. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a korszak egyik legtöbbet fotózott híressége volt. Itt közel 400 kép található róla.

Elsie Hodder néven született 1886-ban Armley-ben, Yorkshire nyugati részén. Édesanyja, Charlotte Elizabeth Hodder varrónő volt, aki hozzáment Thomas Cotton színházi munkáshoz, s a kislány Elsie Cotton lett. Manchesterbe költöztek, és az ottani Queen's Theatre-ben gyerekszínészként kezdte karrierjét az 1890-es években, különböző zenés komédiák szereplőjeként.
1900-ban felvette a Lily Elsie nevet.
Az áttörő sikert Lehár Ferenc leghíresebb operettjével, A víg özvegy főszerepével érte el Londonban. Ettől kezdve sikert sikerre halmozott, még 16 másik szerepben tűnt fel, például a The Dollar Princess, Varázskeringő, valamint Luxemburg grófja operettekben.
Két nagy sikerű némafilmben is szerepelt első visszavonulása előtt; a The Great Love-ban (1918) és a Comradeship-ben (1919).

Szépségéről nem túlzás azt állítani, hogy ódákat zengtek. 1915-ben az amerikai Atlanta Newspaper írja:
"Talán bármely más ismert szépségnél jobban hasonlít a Milói Vénuszhoz profilból. (...) Ha Amerikába jött volna, kétségkívül őt illetné az Amerika legszebb nője cím. A természet még sose volt ily' sikeres szépség ügyében, mint Lily Elsie esetében. Udvarlói főleg a nemesség soraiból kerültek ki. Mindenki egyetért abban, hogy Lily Elsie-nek vannak a legcsókolnivalóbb ajkai Angliában. (...) Különös módon, legodaadóbb rajongói az ottani nők voltak."

Később otthagyta a Luxemburg grófját, és hozzáment egy tehetős textilgyáros fiához, M. J. I. Bullough-hoz. Házasságuk azonban többnyire boldogtalan volt. Elsie sokat betegeskedett, egyebek mellett vérszegény volt, és különböző műtéteken esett át színpadi évei alatt. A pletykarovatok "alkalmi színésznőként" emlegették.

Férje tanácsára ismét visszavonult. A visszahúzódó és kimerült Elsie az elkövetkező néhány évben boldog volt, hogy otthagyta a színpadot, kivéve a háború károsultjaiért tartott jótékonysági előadásokat.
1920-ban Gloucestershire-be költözött férjével, további 10 évet a színészettől távol töltve, amit utólag visszagondolva stresszes időszakként élt meg. Helyette élvezte a társasági összejöveteleket és rókavadászatokat. Később még visszatért egy rövid turnéra a színházba.

Végül 1930-ban házassága válással végződött, mikor egészségi állapota tovább romlott és folyamatos rosszindulat vette körül. Hipochonderré vált, sok időt töltött ápoló otthonokban és svájci szanatóriumokban. Komoly lelki betegséget diagnosztizáltak nála. Átesett egy agyműtéten, ami után állapota  állítólag javulni kezdett. Utolsó éveit a londoni St. Andrew's Kórházban töltötte, itt is hunyt el 1973-ban, 76 évesen.

A kép, ami alapján rátaláltam

 

Forrás:

en.wikipedia.org - Lily Elsie

A Brontë nővérek rejtélyes fotója

Méltatlanul kevesen ismerik a Brontë testvérek egyetlen lehetséges fotóját.

A kérdés összetett, és bizonyítékok híján nem jelenthető ki egyértelműen, hogy tényleg a három Brontë lány szerepel a képen. Mindenesetre figyelmet érdemel.

Balról jobbra: Charlotte, Emily és Anne

Az eredeti kép, ami nem maradt fenn, valamikor az 1840-es években készülhetett. A ma is látható másolat az 1850-es évekből származhat. Franciaországban találták, könyvillusztrációnak szánták. A könyv egyébként nem a testvérekről szólt, és a fotó sem keltett különösebb érdeklődést.

Később felfedezték, hogy nem volt egy Brontë nővéreket ábrázoló fotó sem, így elkezdődtek a jelenlegi kutatások.

A kép nedves kollódiumos eljárással készült, hátulján a "Les Sœurs Brontë" olvasható.
Charlotte körülbelül 31, Emily 29, Anne 27 éves lehetett. 

Összehasonlításokat végeztek a meglévő portrékkal és az ismert jellemrajzokkal.

The Pillar Portrait - Branwell Bronte c1834
Balról jobbra: Anne, Emily, (Branwell) és Charlotte

Az oszlopos portrét bátyjuk, Branwell 17 éves korában festette. Ekkor Charlotte 18, Emily 16, Anne 14 éves volt. A kép nevét a háttérben lévő oszlopról kapta, ahol eredetileg Branwell állt, s alakja az idő múlásával ismét kezd láthatóvá válni.

Charlotte

A bal oldali kép egy idealizált portré, 1850-ben készült, Charlotte 34 éves korában. A valósághoz közelebb áll Branwell festménye. Szája jobb sarka enyhén lefelé görbült. (A jobb oldali kép itt tükrözve van.)

Korabeli írások sokszor említik különleges szemeit, ami a limbális gyűrűknek köszönhetően egészen elbűvölő. Szemszíne a róla készült ábrázolásokon az idő haladtával változó: szürke, kék, kékesbarna, mogyoróbarna, világosbarna, valamint "nehéz leírni... de vörösesbarna színezetű." Ha valóban változott a szemszín árnyalata, az összefüggésben lehet egészségügyi állapotával, Charlotte-nak ugyanis májproblémái voltak.
Charlotte híres hősnőjét, Jane Eyre-t magáról mintázta, egyes életrajzi elemei megjelennek a regényben is.

Emily

Emily sajátos jellemvonása volt az orra és felső ajka közti távolság. Charlotte és mások szerint Emily-nek "némileg kinyúló szája volt." Felnőttként "ő volt a legmagasabb. Erős csontozatú, kissé maszkulin, de csinos a maga módján."

A történészekben a fotó eredetét illetően kétségeket ébreszt a szalmakalapja. Angliában csak az 1860-as években jött divatba ez a típus, jóval haláluk után. Ugyanakkor hasonlít azokra a kalapokra, amik Európa nagy részén hódítottak a '40-es években, amikor Emily és Charlotte Belgiumban tanultak.

Az sem egyértelmű, a fotón miért van rajtuk télikabát és nyári kalap. Meglehet, középosztálybeli rangjuk nem tette lehetővé a divatos öltözködést, de azokban az időkben a hölgyeknek illett kalapot viselniük. (Charlotte és Anne kezében is szalmakalap látható.)

Anne

Bár nehezen kivehető, de lehetséges, hogy a képen látható nő szájon át veszi a levegőt, ami jellemző lenne Anne-re, mivel asztmás volt.

A leírások alapján "világosbarna haja bájos fürtökben omlott a vállára. Kedves kék szemei voltak, finom ívű szemöldöke és szinte áttetszően világos bőre."  "Emily és Anne olyanok voltak, mint az ikrek - elválaszthatatlan társak. Egymás iránti mély szimpátiájuk sosem szakadt meg... De Anne megjelenése egészen más volt, mint a többieké."

Egy másik festmény a nővérekről, balról jobbra: Charlotte, Emily, Anne - ismeretlen festő, vízfesték

A kép történetét és eredetét ez a honlap kutatja: http://www.brontesisters.co.uk/

Forrás:

brontesisters.co.uk
wuthering-heights.co.uk - Portraits of Emily Jane Brontë

"Ha nincs kenyér, egyenek kalácsot!"

„S'ils n'ont pas de pain, 
qu'ils mangent de la brioche.”

Marie Antoinette elhíresült mondata, ami valójában aligha hagyta el a száját.

A politikai lejárató propagandaintézet már abban a korban is működött, és könnyebb volt egy külföldi nőt hibáztatni. Politikai hangulatkeltésre jó volt terjeszteni, de valószínűleg sosem mondott ilyet.

Ezt több tény is alátámasztja, amiket alább bővebben kifejtve ismertetek.

- A legnyomósabb érv, hogy ez egy sokkal régebbi anekdota, amit Jean-Jacques Rousseau még a királyné születése előtt(!) hallott 1740-ben, és később le is jegyezte (Vallomások, I. rész IV. könyv). Állítása szerint egy hercegnő, midőn a parasztoknak nem volt kenyere, így szólt: „Qu’ils mangent de la brioche.”

Alphonse Karr Les Guêpes című 1843. áprilisi füzetében azt írja, hogy ő egy 1760-ban megjelent könyvben olvasta ezt az anekdotát egy toscanai hercegnőről.
Ugyanezzel a kijelentéssel vádolták XIV. Lajos spanyol feleségét és XV. Lajos lányát is.

- Ha mégis mondta volna, teljesen másképp értette, mint azt ma gondoljuk.

Párizsban volt egy közellátási rendelet, hogy amennyiben éhség ütné fel a fejét, a pékek kötelesek minden pékárut hatósági (normál kenyér) áron a lakosság rendelkezésére bocsátani. Így fordulhatott elő, hogy rendkívül súlyos kenyérhiánynál méregdrága péksüteményeket (mint a kalács is) fillérekért lehetett kapni.

Érdekesség, hogy a liszt hiányához a rossz termés mellett hozzájárult az orléans-i herceg is, aki nagy mennyiségű gabonát árusított ki külföldre.

- Valószínű, hogy nem is kalácsról, hanem briósról van szó. Alan Devidson szerint a 18. században a brióst csak enyhén gazdagították, kevés vaj és tojás hozzáadásával, és alig különbözött az igazán finom, fehér kenyértől.

- És végül, érdemes tudni, hogy Mária Terézia szigorú keresztény szellemben nevelte gyermekeit, ami nem csak a külsőségekben nyilvánult meg. Korabeli források szerint a királynő minden héten kiküldte gyermekeit, hogy osszanak kenyeret az idősek között.

Valamint Marczali Henrik történelemíró idézi Mária Teréziát, aki így rendelkezett a gyermekek étkezéseiről:

„Kívánom, hogy mindenből egyenek, az evésben ne válogassanak, ne keressék a jobb falatot vagy ételt, és ne is beszéljenek erről. Minden pénteken, szombaton és bőjtnapokon egyenek halat. Tudom, hogy Johanna idegenkedik ettől, de el kell szoktatni. Nem szeretem, ha sok czukrot kapnak, a bőjtnapokon pedig a rendes étkezésen kívűl ne kapjanak mást, mint legfölebb egy falat kenyeret, hogy zsönge koruktól szoktassuk őket a parancsra. Azt is megengedem, de csak bőjtnapon, hogy tejes kávét vagy teát hozassanak tőlem reggelire, de más napokon marad a leves. – Este a bőjtben, bőjti leves, tojás és tészta, de nem édes, nem sűlt vagy gyümölcsös. Napközben csak egy zsemlye negyedrésze, ha szükséges, uzsonnára, de sem czukor, sem édesség, csokoládé vagy kávé.”

Forrás:

femina.hu – 5 kérdés, amire biztosan rosszul tudod a választ

mult-kor.hu – 10 történelmi idézet, amit rosszul tudunk

blog.xfree.hu – Marie Antoinette

Marczali Henrik: Mária Terézia

Az első szál rózsa

Az első szál virág mi más is lehetne, mint a rózsa.

1783 májusában az udvari festőnőt, Madame Élisabeth Vigée-Lebrun-t felvették a Festő-és Szobrászakadémiára Párizsban, s ez alkalomból kiállította az akkor 27 éves Marie Antoinette-ről készült portréját, melyen en gaulle, fehér muszlinruhában, kék szalagos, kócsagtollas szalmakalapban látható.

A kép nem várt felháborodást váltott ki.

Nem a festő tehetségét becsmérelték, hanem ahogyan a királynét ábrázolta. Valamennyi társadalmi réteg ugyanazt látta: meddig süllyedt a királyné! Egy szál alsóingben mutogatja magát! A korabeli kritikusok szelídebb megfogalmazása szerint ruházata gyermeki - és valóban az volt. Marie Antoinette menekült Versailles-ból, a merev udvari etikett és rosszindulatú pletykák elől. Ideje nagy részét Kis Trianonban töltötte. Ekkor kezdte a könnyed muszlinruhát is hordani, mely "botrány" később mégis divattá vált a francia előkelő hölgyek körében.

Talán elsőre nem hinnénk, de ez a divat is szerepet játszott a francia forradalom kirobbanásában. Azzal, hogy a nemesség az akkori parasztviseletek elegánsabb változatát kezdte viselni, megszűnt a határ, ami megkülönböztette az egyszerű köznépet a magasztos, elérhetetlen uralkodói rétegtől. Az emberek elkezdtek hasonlítani egymásra, nem lehetett rögtön felismerni, ki honnan származik, és ez bonyodalmakhoz vezetett (pl. helyes megszólítás, magatartás). Marie Antoinette kora modern emberének számított, elindult a polgáriasodás útján. Mégis ő volt a bűnbak, s 10 év múlva a lázongó nép a fejét követelte.

Ugyanakkor mást is kifogásoltak a festményen, mégpedig azt, hogy a királyné kezében egy rózsát tart: Habsburg Ausztria virágát. A festők kedvelt szokása volt akkoriban megrendelőjüket mesterségük címerével ábrázolni. A franciák biztosra vették, hogy a rózsa családjára és születési helyére utal. Baljósnak vélték, úgy gondolták, a királynénak szülőhazájáért, nem pedig Franciaországért dobog a szíve.

Hiszen ha nem így volna, miért nem liliom díszlik a kezében?

La Reine en gaulle - Mme Élisabeth Vigée-Lebrun 1783

Forrás:
Juliet Grey: A fényűzés napjai - Mária Antónia uralkodása
Szerb Antal: A királyné nyaklánca

Bouquet

Üdvözöllek a blogomon!

A névválasztás nem véletlen. Fleurs de la Reine; azaz a királynő virágai.

Akárcsak egy virágcsokor, itt szeretném összegyűjteni és közzétenni mindazokat a témákat, melyek engem is érdekelnek. Legfőképp a régmúlt korok királynőinek élete, az akkori idők mindennapjai foglalkoztatnak, de tágabb értelemben minden, ami a történelem nőivel, valamint építészetével kapcsolatos. Mindig felfedezek valami újat, és olyankor úgy érzem, kincsre bukkantam.

Remélem, a Kedves Látogatónak is tudok még újjal szolgálni!